Örök árnyék
Féltésvágy-
hányszor járt eszemben,
üldözött éveim hevében,
s mivé lett himbált életem,
melyet elvennél-ne tedd velem.
Úgy kellene látnom
a közöny mosolyt,
mint, ki álmodik,
ha menhelyet talál benne
a nevenincs bánat,
de csak szempillám rezzenése
marad örök vigasztalóm,
s egy visszapillantó árnyék,
mely utánam nyúl a hideg falon…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése