...mélyem kibújt terheit cipelik...

 

Akiktől búcsúztam

*********************

 

Érintésed a tegnapi is lehet,

emlékfoltot már nem motoz,

magával ránt mindent, ami bánt

s rám fodrozza fájdalmát.

Valahogy magamat találom ott is,

hol gyolcs vegyül a részletekbe,

s összekulcsolt ujjaim melegét óvom akkor is, 

ha mélyem kibújt terheit cipelik.

 

 

/Forró Hajnalka/

...ne múljon el belőlem...

 

Valami mai

**************

Valami eszembe jutott,

biztosan lelki jóslat csendesül,

s emléke sem becstelen

ha annyi úton jön velem.

Valahogy jól kell álmodjam a mát,

a bentről kifelét,

s szavakat teremtsek alá,

hol túl neszez a csend.

Csak élni tanulnám a régit,

a tisztát méltón félteni,

elvenni a fásultság jogát,

melyet megszenvedtük ma már.

Gyógyuló világra hagynám

a maradék hallgatást,

óvnám a mostot,

szívemmel, lelkemmel,

jóra ölelném minden mi törékeny,

sietnék… szorosan tenném,

hogy minden mi én vagyok

ne múljon el belőlem…

/Forró Hajnalka/

...suttogót

Talán

Játszani kellene valamit,

olyan gondűzőt,

halkan simuló egyszerit,

egy lélekre hajlított suttogót.

Játszani kellene olyan andalgóst,

önmagunkhoz visszatérőst,

emberit.

/Forró Hajnalka, 2020.05.21/