Az "Eszmélet"költője

József Attila egy teljes birodalom-megszámlálhatatlan kinccsel, melyeknek felhozatala nem lehetséges felszíni fejtéssel. Minduntalan le kell szállni értük a mélybe, meg kell keresni a nekünk szóló igazságait.

Visszapattanó szavak

Itt...

Őri István-Döbbenés

Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek,
S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom, hogy szeretlek.
Hogy bármikor történhet veled, vagy velem valami,
Hogy milyen jó hangodat hallani.

Arra, hogy milyen nehéz néha őszintének lenni,
És milyen könnyű egy szóval megbántottá tenni.
Hogy meg kell mondani, ha valami fáj,
Arra, hogy mindent tönkretehet egy összeszorított száj.

Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk,
S, hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk.
Arra, hogy mindig kell, hogy legyen erőnk arra, hogy nevessünk,
És mindig kell idő arra, hogy szeressünk.

Visszapattanó szavak

Belém álmodta
magát a szivárvány,
mert egyetlen
szóba rejtett színeit
kerestem-
Elég lesz-e neked
ez a lelket simító
utolsó előtti üzenet,
míg emlékeink
rendezgeted?

2009.03.31.

Weöres Sándor:Egysoros vers

Isten rajtad :végtelen könny, Isten benned: végtelen mosoly.

Paul Gauguin:Noa Noa

A francia neoimpresszionista festő Paul Gauguin (1848-1903)Noa Noa című könyv olvasását fejeztem be az este.A noa noa illatost jelent .Ilyen a levegő Tahiti szigetén…hangulatos ,illatos.Csodálatos világot tár fel ,felfedezi a tengerbe beleillő hegy szépségét…itt talál rá arra a különleges színvilágra ,amely további művészetét befolyásolja.
A könyv végén találtam egy kedves kis verset,amelyet magamban pillanatversnek neveztem el.

…Ti lenge szellői Délnek és Keletnek,
Kik fejem felett kergetőztök és ölelkeztek,
Repüljetek mind sietve ama másik szigetre,
Hol kedvenc fája árnyékéban űlve
Meglelitek azt ,aki engem elhagyott.
Mondjátok meg neki,
Hogy láttatok zokogni…
(Dús László fordítása)

Régebb olvastam Bengt Danielson svéd útleíró könyvét:Gauguin élete Tahitin,amely egy élvezetes ,szórakoztató leírás.
Gauguin korábban is idegenszerűen hatott az európai ember(kortársak) számára.Újszerű stílusával,színtónusaival modernizált,monumentálisat alkotott .
Harsogó,merész színeket használt, néha szinte utánozhatatlanokat Éppen ez a varázslatos Gauguinnál...olyannak festett meg mindent amilyennek szerette volna, hogy legyenek. Róla szól Somerset Maugham angol író :Az ördög sarkantyúja című könyv is ,amely diákkorom egyik kedvenc olvasmánya volt.

Itt van a tavasz …de várom a nyarat…talán Gauguin színei megengednek egy ilyen nyárelőzetes hangulatot.

Anatole France:THAISZ

Egy szentéletű szerzetes és egy örömlány életútja sok tanulsággal. Ki Thaiszban, az örömlányban, ki Paphnutiusban, a szentéletű szerzetesben ismer magára. A regény nem mentes a meglepetésektől, és a fordulatoktól.(MEK)

"- Thaisz! - ismételte a szerzetes.
Thaisz felemelte fejét; könnyű lehelet szállt ki fehér ajkai közül:
- Te vagy az, atyám?... Emlékszel még a forrásvízre és a datolyákra, amelyeket szedtünk?... Aznap születtem a szeretetre, atyám... az életre...Elhallgatott, és elejtette fejét.
A halál már fölötte lebegett, és homlokát a halálküzdelem verítéke koronázta. Egy vadgalamb megtörte a fenséges csendet, és panaszos hangját hallatta. Majd a szerzetes zokogása össze­vegyült a szüzek zsoltáraival:
- Mosd le rólam a szennyet, és tisztíts meg vétkeimtől. Mert ismerem méltatlanságomat, és vétkem minduntalan ellenem támad.
Thaisz hirtelen felemelkedett ágyán. Ibolyaszín szeme tágra nyílt; és távolba néző tekintettel, karját a messze dombok felé tárva, tiszta és üde hangon így szólt:
- Íme, az örök hajnal rózsái!
Szeme ragyogott; enyhe pír színezte halántékát. Újraéledt, szebben és kedvesebben, mint valaha. Paphnutius letérdelt, és fekete karjába zárta:
- Ne halj meg - kiáltotta idegen hangon, amelyet maga sem ismert meg. - Szeretlek, ne halj meg! Hallgass rám, Thaiszom. Megcsaltalak, szerencsétlen bolond voltam. Isten, a menny, az mind semmi. Nincs más valóság, mint a földi élet, és az élők szerelme. Szeretlek! Ne halj meg; lehetetlenség; sokkal drágább vagy annál. Jöjj, jöjj velem. Meneküljünk; elviszlek messzire karomban. Jöjj, szeressük egymást. Hallgass hát rám, szerelmem, és mondd azt „Élni fogok, élni akarok.” Thaisz, Thaisz, kelj fel!
Thaisz nem hallotta e szavakat. Szembogara a végtelenségbe nézett.
Ezt mormolta:
- Az ég megnyílik. Látom az angyalokat, a prófétákat, a szenteket... közöttük van a jóságos Theodorosz, keze virággal tele; mosolyog rám, és hív... Két szeráf jön felém. Közelednek... milyen szépek!... Látom Istent.
Boldog sóhajtást hallatott, és feje erőtlenül hanyatlott vissza a párnára. Thaisz meghalt. Paphnutius kétségbeesetten átölelte, és marcangolta vágyában, dühében és szerelmében."