Esti mese

**********

Égett az est, lobogott, dalolt,
fényárban úsztak az öreg ablakok,
s pörögve ropták táncukat
a feltámadt koboldok.
Egyszerre lett álom és valóság
a múltból kilépett elárvult ifjúság,
s minden esti sóhaj teste
félénken csüngött az emlék kilincsre.

Feketéllett az est. A nagy halovány.
Észre sem vette, hogy az a kis csillag
pajkosan megfürdött éjselymében
azon a részeg éjszakán.

/Forró Hajnalka/ 

...mélyem kibújt terheit cipelik...

 

Akiktől búcsúztam

*********************

 

Érintésed a tegnapi is lehet,

emlékfoltot már nem motoz,

magával ránt mindent, ami bánt

s rám fodrozza fájdalmát.

Valahogy magamat találom ott is,

hol gyolcs vegyül a részletekbe,

s összekulcsolt ujjaim melegét óvom akkor is, 

ha mélyem kibújt terheit cipelik.

 

 

/Forró Hajnalka/

...ne múljon el belőlem...

 

Valami mai

**************

Valami eszembe jutott,

biztosan lelki jóslat csendesül,

s emléke sem becstelen

ha annyi úton jön velem.

Valahogy jól kell álmodjam a mát,

a bentről kifelét,

s szavakat teremtsek alá,

hol túl neszez a csend.

Csak élni tanulnám a régit,

a tisztát méltón félteni,

elvenni a fásultság jogát,

melyet megszenvedtük ma már.

Gyógyuló világra hagynám

a maradék hallgatást,

óvnám a mostot,

szívemmel, lelkemmel,

jóra ölelném minden mi törékeny,

sietnék… szorosan tenném,

hogy minden mi én vagyok

ne múljon el belőlem…

/Forró Hajnalka/

 Hozadék

********

Ez egy másik világ,

mely áltat vagy rángat,

tettekkel kísérti testem,

vagy némán rabolja lelkem,

felemel, álcán simogat,

vagy harminc ezüstért fosztogat.

Ez egy másik világ!

Idegen, pőrén árvult,

minden mi nem lennék,

se most, se soha másért...

/Forró Hajnalka /

...suttogót

Talán

Játszani kellene valamit,

olyan gondűzőt,

halkan simuló egyszerit,

egy lélekre hajlított suttogót.

Játszani kellene olyan andalgóst,

önmagunkhoz visszatérőst,

emberit.

/Forró Hajnalka, 2020.05.21/

Őrizd meg

Őrizd meg nekem a tavaszt,

a foltozott csend rejtekét,

pillangótáncú lüktetések

hangtalan, könnyű kis neszét.

Őrizd meg jól nekem,

hogy a csend…hallható legyen…

/Forró Hajnalka/

...szavak sírnak lapjaimra

Sors

Ölbe ejtett kezekkel nézem azt,

amit elragad a jövendő:

lángoló tűzi sorsomat.

Feslett testekben nőnek vaddá

az egymásba borult gondolatok,

a szétszóródott mindennapok.

Úgy élek,hogy már nem tudom

miként múlnak a napok,

szavak sírnak lapjaimra

lassan én is megfagyok-

Fonák mosolygásba fulladó

egyszerű magány a lét

melyben mosdatom magam

s messziről figyelem

a nemes mosolygást gyönge arcokon.

Szétollózom köntösömet,

én már nem változom,

nincs hang, mely föld porából nő

s amely a mélybe tépáz, mert

kivert a kegyből ez a ránk szakadt

Őrült bolond Világ...

Elvette azt, amit kezem megragadott

a rongyba dugott Gyermekvasárnapot...

... Véled ott a hegyen

Válaszút

Nagypénteki éjjel kereszt alá hív,

sós könnyeit rejtik a sötét falak.

Égvillámok jajából sejti a szív,

hogy közönyből becsukódhat egy ablak.

Beteg ez a világ, talmi élén jár,

csak hajolna le érte már valaki,

s szegődne sorsába egy reménysugár,

mielőtt az árulás megköveti.

Már nem keresem az ítélet vádját,

harag üldözhetne, gyűlölt ellenség,

mely sorsomba döfné rút kegyhatalmát

és megölne a bősz tehetetlenség.

Véled ott a hegyen kétségem enyhül

Lásd:meggyötrött lelkem Hozzád menekül.

2020.04.10.

/Forró Hajnalka/

Visszatér/és/

Valami borzongó tisztaság
hallgatózva elidőzik,
s benépesül a benti egyedüllét.

Csak az emlékekhez térhetsz vissza
tisztán, esendően…

/Forró Hajnalka/

...lelki tisztára

Az én napom

Napfürdőben mosdott ma reggel a táj,

gyolcstakarós szelídsége rám borult,

úgy ölelt lágyan, ismerően,

mint görnyedt vállaimat éveim rendje.

Kék homály rejteke tenyerére áldozta nap kérését,

s addig gyógyította lelki tisztára,míg

visszhangját magával ragadta a lég…

/Forró Hajnalka,2017/

......a némaság is fázik.

Így is lehet

Ha majd egykoron

öltöztetni fogod napjaidat,

Belém feledkezhetsz,

hogy meggyógyuljon

sebzett szíved,

mely azóta vérzik

mikor semmivé lett az a pillanat,

mely megbotlott nehéz szavak

súlya alatt.

Belém hallgathatod lelked,

s csendes perceidet,

hogy a félsz elkerüljön,

mert ruhátlanul a némaság is fázik.

/Forró Hajnalka/

...szárnyalni

Utazás

Jó érezni a napfényt,

égő kínnal,

de örömittas lélekkel

szárnyalni,

félni álomtáncát a dühnek,

bűnösként elesni,

majd újra fölkelni...

2013.02.17.

 

...felneveljük egymást

Szilánk-ok

Bárcsak értenénk

a kegyesség csöndes lavináját,

mely addig tapossa az élet vádjait,

míg felneveljük egymást,

egy megszületett gyönyörlétezésbe.

2013.01.21.