Lelkek kérése
Ne légy Júdásom,
kit elkoboz az árnyék,
s kinek a bűn,
csak színjáték.
Légy hangtalan,
de üvöltő Társam,
ki nyomomba lép,
s a süppedő homokban,
rátalál megszilárdult
dalfoszlányaimra.
Nézd-
egy síró ecsetvonással,
loptam el kölcsönadott
mozdulatod nyomát,
hogy a sziklák között
elhaladó piciny ösvény,
talpkoptatta kövén,
előre köszönhessen
Neked az árnyék...
4 megjegyzés:
"....egy síró ecsetvonással,
loptam el kölcsönadott
mozdulatod nyomát,..."---nagyon megfogott a versed...Köszönöm!
Kedves Mónika!
Az érzéseket néha megmagyarázzuk még akkor is, ha erre nincs is szükség.
Sok mindent várunk el tőlük,
de észre kell vennünk,hogy többet kapunk,mint amennyit adhatunk...talán ennek így kell lennie...
Nagyon örvendek,soraidnak.
Szeretettel.Hajnalka
Versed különös csodatakaró,
tört lekeknek álomital,
védelmül
való...
M.
Már nem védelem,egy aláhulló bálványtakaró.
Megjegyzés küldése