Téli karok
Irgalmas téli karok
töredezett ága
tétován rakja ránk
életünk feslett súlyát,
megfagyasztva létre csalja,
összegyűri önmagát.
Amott a másik világ
e létnél könnyebb,
kőburkát megrepesztve
önmagában támaszt
lepelnyi árnyékot,majd
dolgát megoldatlan -
dolgát megoldatlan -
kivirágzik tavasztalan…
5 megjegyzés:
Phu, Hajni, ez a vers nagyon tetszik!! Most latom csak milyen regen jartam Nalad is :o. Tetszenek a "kepeid" megmozgatjak a kepzeletem!
Üdvözöllek,
Kristina
Kedves Hajni, kerlek gyere at hozzam egy picit, var Rad ott valami :o)
Köszi :o)
Kristina
Krisztina:)
Picit borongós ez a vers, de végül minden jég felolvad...így vagy úgy:)
Elhozom a díjamat:)megtisztelsz.
De hiszen arrafelé még szánkázni is lehet:)))
M
Szervusz Hajni, epp a borongossaga (is) tetszik ennek a költemenyednek!!
Kristina
Megjegyzés küldése