Talány
Kimozdul a képből
Az élő feledékeny,
S meghökken a múlt,
Ha inal fekhelye.
Szájba fércelt szó
Hallgatózva időz,
S rájátszva a valóra
Nem lesz senki adósa.
Ott vár fűben, fényben
Eltakart arcodban
Majd nyugalmat fest
A talány-holnapra.
2009.02.15.
4 megjegyzés:
"szájba fércelt szó"... ez a kép szinte viszi a hátán a verset, nagyon szép. Érdemes lenne ezzel a verssel még játszani egy kicsit.
Gratulálok, tetszik a blogod...üdv. Jutka.
Kedves Szélvészke...megpróbálom tovább fércelni...
Kedves Jutka!
Köszönöm:)...üdvözöllek:Hajnalka
Megjegyzés küldése