Egy csillár

 

Hangulat

Csillár dísze lett

egy kioldott masni,

mely útra engedte

az álmot.

Már nincs múlt, s

leselkedő örömöm,

az idő fölött játszva,

ébreszti lángodat.
Körülölel

ez a röpke pillanat,

mely fölébreszti vágyadat,

 Tenmagad...

Közel volt az ég,

és úgy szárnyalt a lélek,

mint a pára,

kaptár mézként kicsordulva,

 szót a csönddel kevergetve,

hajfonatod fésülgette.

Csillár dísze lett

a kioldott masni,
 s úgy hullámzott a magasban,
mint tenger ékén
gondolatim végtelenje...