A
Lényeg
Elsőként
megtanuljuk Édesanyánk mosolyát, arcát, lelkét, szavát,
majd
megtanuljuk az első lépéseket.
Megtanuljuk
a kelettől nyugatig, majd északtól délig terjedő látványt, a kölcsönkapott, de
megtanult Időt, a nekünk teremtett zöld mező illatát, a vérehulló fecskefű
sárgáját, nádszálak hajlongását,
piciny
kis áfonyabokrok sarjadását… megtanuljuk az eget, a földet, a Világ szavát és
engedjük, hogy mondataink valahogy egymás mellé álljanak.
Megtanuljuk,
hogy búzából kenyér születik és a Lényeg szívünk mélyén lakozik…
/Forró
Hajnalka/
5 megjegyzés:
És, megtanuljuk a hangyaecet ízét,
megtanuljunk egymással kézen fogva járni.
Megtanulunk felejteni.
Felejteni...ezt is meglehet tanulni...?
Igen... azt hiszem, ezt is Jóanyánktól tanuljuk meg. Ő igyekszik belénk plántálni azt a tulajdonságot, hogy a kellemetlent, a rosszat, ne őrizzük magunkban. Ő, sokat dolgozik rajta, hogy sikerüljön megfelelően átadni...
-A magunk módján, ha mi is eljutunk, a szülői korba, mi is dolgozunk ezen.
-S amikor befejeződik az iskola?
Emlékszel?
Amikor kicsi voltál, és Anyukád megkérdezte, hogy: "-Megtanultad a leckét Hajnika?" Te mit válaszoltál... akkor is, ha nem tanultad meg?
Én tudom, hogy hazudtam néha. Azt váaszoltam, hogy: "-Igen, megtanultam!"
Sokkal később jöttem rá, hogy Anyukám tudta, hogy nem tanultam meg a leckét.
Tavaszi virágból
koszorút kötni,
s megtanulunk
nagyon szeretni...
SzK
"Rejtett fény ragyog a dolgok legmélyén.
Erre gondolsz tán, hogyha így szólsz:
Van remény."
...én így gondolom, szeretettel:sasó
Megjegyzés küldése