Mindennapjaim

Haladunk, csendben haladunk

 Haladunk,
csendben haladunk,
mint két idegen,
számoljuk a percet
mely hitre képtelen,
s ábrándokban élve
kénytelen vétre
szórni a Végtelent.

Sok ezernyi évet féltve
arcodat keresem,
s érted vétkezem
az örök talányt,
mely kedves egy csillogó szemnek
s vérzik egyetlen szívnek,
ha feloldja a múlt mámorát.

***
Mondd Kedves:

Lessem, a simulékony reggelt
mely tenyeredbe rejt minden fényt,
vagy őrizzem Holdam nemes titkát,
ha arcod párnám alá rejtve
összezárja tenyered?
Haladjak...csendben haladjak? 
/de/

Ha a lelket csend törné szét,
átmennék a Túlra ,ahol
a Nincs megvár,
a Csend megterem.
és egy Világ összezár.

/Forró Hajnalka/