Amikor a hangtalanság összekovácsol

Csengettyűs gyerekkacajtól visszhangzott a nagy kúria , Te fogtad piciny kezem, s én szaladtam melletted, mint egy batyu,gyermekek voltunk és nem tudtuk,hogy már zöld utunk van a nagybetűs Élet fele.
Összesúgtunk, mikor gondterhelt arcokat láttunk magunk körül, és arról álmodoztunk, hogy titokban mi is felnőttek vagyunk. Csak néztük egymás szemét és rájöttünk, hogy a mozdulatlan hangtalanság összekovácsolt bennünket.
Te fogtad a kezem, s én reménykedve megszorítottam, hiszen már mindentudó tizenévesek voltunk és újra értékeltük a felfedezett csodálatot: értünk mindent már.

A régi forró nyárra gondoltunk, amely elszállt, mint egy óceánnyi füstköd és …felnőttünk már.
Batyud maradtam titokban…

(Te ,Én és a Világ-részlet)

ph