Ha a Gondviselő napfény...

Add a kezed...Édesanyám

Ha a gondviselő napfény
 nappali színeit kioldja,
add a kezed
halkan, csendesen,
mert vallok Neked
őszintén, gyermeteg,
hogy a múlt fölremegjen szelíden.
Álmot szőttél
életavaromba, ha azt
néha a csüggedés fölmarta,
s glóriává változtattad hitem,
ha köd mögött hirtelen
a tavaszt kerestem…

Nézz rám szelíden,
hogy tekintetem
megpihenhessen szemedben.

Valamikor Benned éltem,
s ha várt a síri lehetetlen,
suttogó dalod altatott engem.
Tudod: boldog vagyok Veled,
s ha szavaid simítod bennem,
önfeledt gyermek leszek újra,
mert szívedben olvasom nevem.
Add a kezed Édesanyám-
kezem fészkét keresi már,
pihenne: kezedre talál,
piciny kis ujjbugyorban meghál.
Tenyered vonala nem álom,
féltésed karjaiba zár- tudom.

Most a pillanat lábujjhegyen oson:
ha Te boldog vagy-
enyém a mosoly.

/Forró Hajnalka/