Elég tudnod
Idő múlása, gondjaim árnya mögött,
megbúvik bennem egy világ,
melyet hiába keresnél
lágy nyugalmú párnák
puha érintésén, ha eljön az éj.
Elég csak annyit tudnod:
a lélek dolga most nehezebb,
mint az egymásra ébredő hiány,
s csak az ébren álmodás mi édes’b
eltitkolt menekülésem
hajnalba küzdött emlékénél.
Szavaid igazság-volta maga is áldozat,
ha belőled menekül az elrozsdállt éjszaka,
melyet sejt-mélyére vág a lét,
de önmagát gyógyítja látóvá,
mert tudja:
ha az egyik föláldozza önmagát,
másik fele megvárja Odaát.
2010.07.31.
2 megjegyzés:
"..... önmagát gyógyítja látóvá,
mert tudja:
ha az egyik föláldozza önmagát,
másik fele megvárja Odaát."----még mindig tanulom.....
Köszönöm a verset!
Szeretettel!Csodásak a képek hozzájuk,mindegyikhez!
A szerelem,a szeretet,az együvé tartozás érzése látóvá teszi az embert életre kelt vívódásai közepette.Én tudom,hogy mindenkinek van egy másik fele,melyet nem képes itt hagyni ezen a földön,ha távoznia kell.Tudja,hogy beleoson lábnyomába...ezért várja meg ott a kapunál...
Kedves Mónika!Köszönöm,hogy meglátogattál és értékelted elmélkedéseimet.
Szeretettel ölellek:Hajnalka
Megjegyzés küldése