Szomjas Idő
Lelkem bugyrából fakadó
zabolátlan sóhajok,
letűnt perceimet harapják,
csak azt hagyják a mának,
vagy másnak,
mi az egymásnélküliségben hamis.
Szomjas Idő-
ellopja tőlem a holnapot,
cserepes ajakkal
felaprózza magát,
oázisát keresi.
2010.07.25.
2 megjegyzés:
Szép, mint mindig.
Üdv!
Kedves Karesz!
Köszönöm.
Megjegyzés küldése