Szelíden
Azúrkéken pihen
az imbolygó világ,
s belecsobbant lelkem
eltűnt árnyéka
mosolycsöndre vár.
Hajnalt hasító
önön tükrömben
fölpattanó szélfuvalma
apró lángszirmokat simít rám,
s életem ágába kapaszkodott
csodáitól megtisztul
az azúrkéken pihenő
imbolygó Világ.
***
/Már gyógyul sebem,
tebenned is érzem,
még halvány a fény ,
mi körülöttünk lobban,
de csukd le szemed,
álomra bágyad,
ajándékot ígér a holnap../
2010.05.25.
6 megjegyzés:
Jó volt itt indítani a reggelt.
"Azúrkéken pihen
az imbolygó világ"
Nagyon szép.
A felső kép pedig különösen tetszik.
Kedves Éva!
Tényleg jó így utazgatni...
Boldog vagyok,hogy itt vagy.
Csak szeliden, ahogyan a vándor halad a rögös útján - s ő mit várhat a végtelentől...
M
„/Már gyógyul sebem,
tebenned is érzem,
még halvány a fény ,
mi körülöttünk lobban,
de csukd le szemed,
álomra bágyad,
ajándékot ígér a holnap../”
…csak könnyeket tudok itthagyni szavak helyett, Kedves Hajnalka! Csodaszép...
Szeretettel ölellek: Daniela
Én csak az őszinteséget és becsületességet várom, vártam a végtelentől,de a sors keze gyökeréig ásott és megmutatta,hogy a valódi örömök simogatása meghajlik az én túlérzékeny naivitásom előtt.
Drága Daniela!
Könnyeink ugyanott találnak otthont bennünk,ahol a boldogság és fájdalom születik.Majdnem egymásba fonódva törnek a felszínre és mindent megtesznek azért,hogy meglássuk saját énünket.
Végtelenül hálás vagyok szavaidért.
Szeretettel ölellek:Hajnalka
Megjegyzés küldése