2010. május 26., szerda

...csak szelíden


Szelíden

Azúrkéken pihen
az imbolygó világ,
s belecsobbant lelkem
eltűnt árnyéka
mosolycsöndre vár.

Hajnalt hasító
önön tükrömben
fölpattanó szélfuvalma
apró lángszirmokat simít rám,
s életem ágába kapaszkodott
csodáitól megtisztul
az azúrkéken pihenő
imbolygó Világ.

***

/Már gyógyul sebem,
tebenned is érzem,
még halvány a fény ,
mi körülöttünk lobban,
de csukd le szemed,
álomra bágyad,
ajándékot ígér a holnap../

2010.05.25.



6 megjegyzés:

Éva írta...

Jó volt itt indítani a reggelt.

"Azúrkéken pihen
az imbolygó világ"

Nagyon szép.

A felső kép pedig különösen tetszik.

PHAEDRA írta...

Kedves Éva!
Tényleg jó így utazgatni...
Boldog vagyok,hogy itt vagy.

Névtelen írta...

Csak szeliden, ahogyan a vándor halad a rögös útján - s ő mit várhat a végtelentől...

M

Vörös liliom írta...

„/Már gyógyul sebem,
tebenned is érzem,
még halvány a fény ,
mi körülöttünk lobban,
de csukd le szemed,
álomra bágyad,
ajándékot ígér a holnap../”

…csak könnyeket tudok itthagyni szavak helyett, Kedves Hajnalka! Csodaszép...

Szeretettel ölellek: Daniela

PHAEDRA írta...

Én csak az őszinteséget és becsületességet várom, vártam a végtelentől,de a sors keze gyökeréig ásott és megmutatta,hogy a valódi örömök simogatása meghajlik az én túlérzékeny naivitásom előtt.

PHAEDRA írta...

Drága Daniela!
Könnyeink ugyanott találnak otthont bennünk,ahol a boldogság és fájdalom születik.Majdnem egymásba fonódva törnek a felszínre és mindent megtesznek azért,hogy meglássuk saját énünket.
Végtelenül hálás vagyok szavaidért.
Szeretettel ölellek:Hajnalka