Az világon élek,
élek szerelemnek,
az erdőben járok,
járok csendes szívvel,
rám is hajnalodott
hajnalpírnak fénye,
az szemednek tükre
fényt hoz életemre,
bontsd ki szíved láncát,
láncold szívem köré,
én szívem rózsáját,
öledbe teszem én,
az keretemben várlak,
várlak álmaimban,
édes terhed bírom,
virágvállaimra,
érted virrasztok én,
virradat kezdetén,
az világnak titka,
s titkod maradok én.
2009.07.01.
13 megjegyzés:
Az világon élsz
hol a dallam szívekig
hatoló élet
Virág.
...kinyílik az élet!
Köszönöm szavaidat.
Kedves Phaedra, nézz át hozzám légyszíves, szeretnélek megajándékozni!
Kedves Polla!
Nagyon köszönöm kedves meglepetésed, igazán megtisztelő számomra.
Ölellek:Hajnalka
Lovamat kötöttem
szomorúfűz fához,
F.K.
El is tudnám dalolni:)
Hajnalka, én már képzeltem hozzá dallamot. Rég olvastam ilyen szép, trubadúr korára emlékeztető, tökéletes verset. Öröm volt.
Köszönöm.Igazán megtisztelő a véleményed.Nagyon szívesen meghallgatnám a dallamot...esetleg lenne lehetőség lekottázni?
Ó én nem tudok olyat, csak a fejemben.De majd iszom egy sört, elmegyek hozzádig és eldanolom az ablakod alatt. Na? :D
(Gondolkodtam. Tényleg nem tudom lekottázni. De ha egyszer egy térben leszünk, eléneklem neked. )
Jó lesz így is...én meg illendően megköszönöm Néked.
Jó ötlet ez az egytérbekerülés.
Hiányzott ez a vers énnekem.
Most már én is dalolom...Érted...és Magamért is...
Megjegyzés küldése