2009. július 8., szerda

Az világon élek...

Virágének


Az világon élek,
élek szerelemnek,

az erdőben járok,
járok csendes szívvel,

rám is hajnalodott
hajnalpírnak fénye,

az szemednek tükre
fényt hoz életemre,

bontsd ki szíved láncát,
láncold szívem köré,

én szívem rózsáját,
öledbe teszem én,

az keretemben várlak,
várlak álmaimban,

édes terhed bírom,
virágvállaimra,

érted virrasztok én,
virradat kezdetén,

az világnak titka,
s titkod maradok én.


       2009.07.01.

13 megjegyzés:

Névtelen írta...

Az világon élsz
hol a dallam szívekig
hatoló élet


Virág.

PHAEDRA írta...

...kinyílik az élet!
Köszönöm szavaidat.

Polla írta...

Kedves Phaedra, nézz át hozzám légyszíves, szeretnélek megajándékozni!

PHAEDRA írta...

Kedves Polla!
Nagyon köszönöm kedves meglepetésed, igazán megtisztelő számomra.
Ölellek:Hajnalka

Névtelen írta...

Lovamat kötöttem
szomorúfűz fához,

F.K.

PHAEDRA írta...

El is tudnám dalolni:)

Szélvészkisasszony írta...

Hajnalka, én már képzeltem hozzá dallamot. Rég olvastam ilyen szép, trubadúr korára emlékeztető, tökéletes verset. Öröm volt.

PHAEDRA írta...

Köszönöm.Igazán megtisztelő a véleményed.Nagyon szívesen meghallgatnám a dallamot...esetleg lenne lehetőség lekottázni?

Szélvészkisasszony írta...

Ó én nem tudok olyat, csak a fejemben.De majd iszom egy sört, elmegyek hozzádig és eldanolom az ablakod alatt. Na? :D

Szélvészkisasszony írta...

(Gondolkodtam. Tényleg nem tudom lekottázni. De ha egyszer egy térben leszünk, eléneklem neked. )

PHAEDRA írta...

Jó lesz így is...én meg illendően megköszönöm Néked.
Jó ötlet ez az egytérbekerülés.

énvagyok írta...

Hiányzott ez a vers énnekem.

PHAEDRA írta...

Most már én is dalolom...Érted...és Magamért is...