2009. február 8., vasárnap

Visszhang


Kiszól a Múlt

Elszórt árnyékok
epedő visszhangjából
kiszól a Múlt,
pillantása elmereng,
és megremeg, ha
a morzsát lopó perc
éjbe kiált,
egy tenyérből kiolvasott,
ajakra lehelt Imát.

/Forró Hajnalka/

8 megjegyzés:

Névtelen írta...

Madárdal halványul
alig szól,
vajon lassan
pirkad már
Valahol?

Virág.

sat. írta...

lélek
a szépség
nem szavak sora

hiába rója
vonásait az idő
az arcra
ha szereted
őt

s@só írta...

Ez az a visszhang mely nem felel?
milyen má' ?

Pamlerva írta...

Kedves Virág!
Pirkad,ezért szólal a messzi homály.

Örvendek,hogy itt vagy...

Pamlerva írta...

Kedves sat.!

vonásokat
hurkol
az idill

megmártózik
benne

Köszönöm!

Pamlerva írta...

Éjbe kiált...
kiált...
kiált...

Halk echó...de hallá':)

s@só írta...

mint a tordai sóbányában...
éjsötétbe káltott szóóó...
szóóó...
szóóó...
akkorjóóó...
jóóó...
jóóó...
:)

Pamlerva írta...

Hát ez nem a tihanyi echó:)