2009. február 9., hétfő

The Silence




silentium

nem keresem
a múlandóságot,
az Élet
átkozott ajándékát-
fáj, ha látok, ha hallok
fáj az, ami küzdeni küld,
fáj, ha bilincsbe küzdi magát
a jeges silentium
mi lelkemen tanyát üt
/ha jelenbe csalja a múltat/
álmodom és ragasztom
a homály romokat,
ha vesztes kínnal csorbul a Tét,
s,mint vigaszfény az árnyban
úgy oldódok fel
hang nélküli dalodban.


2009.02.08.

/Forró Hajnalka/




3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Múltbatűnő percek,
jelenünk rohanása,
jövőnk fájdalmai.


Virág.

Gurzó K. Enikő írta...

Szia Phaedra!
Köszönöm a szép soraidat, örvendek, hogy találkoztunk e virtuális térben. Én is olvaslak.
Enikő

sat. írta...

sziep holnapi Bálint-napot!
szeretettel
stb.