Hélium
Mégis van itt valaki,
akit még árnyéka
sem követ az út porán,
akit széttép
a rozsdás körülhallgatás,
ki fényt cipelne
a sötétkék éjszakába,
aki könnyekbe göngyöli
megszületett fájdalmát,
ki tudja, hogy minden
ugyanabban
a percben kezdődik el,
amikor megfogant ...
Van valaki, aki
tíz körömmel kapaszkodik
a felsebzett kékségbe,
lehántja a dac fohászát
két kezével arcára
simítja létfájdalmát
és illan…
akit még árnyéka
sem követ az út porán,
akit széttép
a rozsdás körülhallgatás,
ki fényt cipelne
a sötétkék éjszakába,
aki könnyekbe göngyöli
megszületett fájdalmát,
ki tudja, hogy minden
ugyanabban
a percben kezdődik el,
amikor megfogant ...
Van valaki, aki
tíz körömmel kapaszkodik
a felsebzett kékségbe,
lehántja a dac fohászát
két kezével arcára
simítja létfájdalmát
és illan…
4 megjegyzés:
Lángokat gyúlnak
nappalok
éjszakámban
egyedül
vagyok
de fényt látok
a kék
túloldalán
valaki
zokog
egy lány
talán
NEON
Nagyon szépen írsz Hajnalka!
Egész éjjel festegetek majd, hogy a felsebzett sötétkékből, hajnalra derűs világoskék legyen!
Neon...fagyos a nosztromoi világ...
Megtekinteném azt a festményt...
Köszönöm.
Megjegyzés küldése