Nagyon későn...

Hélium

Mégis van itt valaki,
akit még  árnyéka
sem követ az út porán,
akit széttép
a rozsdás körülhallgatás,
ki fényt cipelne
a sötétkék éjszakába,
aki könnyekbe göngyöli
  megszületett fájdalmát,
ki tudja, hogy minden
ugyanabban
a percben kezdődik el,
amikor megfogant ...
Van valaki, aki
tíz körömmel kapaszkodik
a felsebzett kékségbe,
lehántja a dac fohászát
két kezével arcára
simítja létfájdalmát
és illan…