2008. november 13., csütörtök

Nagyon későn...




Hélium
Mégis van itt valaki,
akit még  árnyéka
sem követ az út porán,
akit széttép
a rozsdás körülhallgatás,
ki fényt cipelne
a sötétkék éjszakába,
aki könnyekbe göngyöli
  megszületett fájdalmát,
ki tudja, hogy minden
ugyanabban
a percben kezdődik el,
amikor megfogant ...
Van valaki, aki
tíz körömmel kapaszkodik
a felsebzett kékségbe,
lehántja a dac fohászát
két kezével arcára
simítja létfájdalmát
és illan…

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Lángokat gyúlnak
nappalok
éjszakámban
egyedül
vagyok
de fényt látok
a kék
túloldalán
valaki
zokog
egy lány
talán

NEON

Névtelen írta...

Nagyon szépen írsz Hajnalka!
Egész éjjel festegetek majd, hogy a felsebzett sötétkékből, hajnalra derűs világoskék legyen!

PHAEDRA írta...

Neon...fagyos a nosztromoi világ...

PHAEDRA írta...

Megtekinteném azt a festményt...
Köszönöm.