2008. április 12., szombat

Tegnap és Ma


Elhagytak már a tegnapok
S csorbult fények
Indaként ölelnek át.

Egy éjen át.


Válladba borult sóhajom
Halkan arcodra rejti
A rejtett Csend-fohászt.

Csendben Veled.


Könnypocsolyák medrében
Múlttá élem a pillanatot,
Keresem az ezerarcú nyárt.

Egy életen át.

2008.04.12.

6 megjegyzés:

vitya írta...

Az ezerarcú nyár Hervay Gizellának Kobak kedves kisfiuját és a kisfiú arcú Napot;... aztán a nap arcú kisfiut juttatja eszembe.
Tudod a történet így kezdődik:
"Kobak egyszer napot rajzolt, és eltöprengett, hogy a Nap arca nem olyan mint a kisfiuk arca. Rajzolt hát neki szemet, orrot, szájat, s amikor elkészült akkor észrevette, hogy a Nap elsősorban kisfiuhoz hasonlít és nem napra..."

Névtelen írta...

Egy forró Augusztusban
nyárfa alatt imádkozik
a Valakinélküli
csend.

Dübörgő szív
Örök Évára vár
s a fehér liliom...

SZK

s@só írta...

a cím helyesen úgy lenne - nálam legalábbis: Tegnapok és mákok :-)))
/bocs, de ezt nem bírtam kihagyni/
gyönyörűen hajt ez a rózsa, jó látni... és jó ezt olvasni is, kösz..

PHAEDRA írta...

vitya...
Köszönöm Kobakot.Mindenben keresünk valamit,valakit...legyen az Nap,Hold, fotó,egy festmény,esetleg tó vize.Ezek nem egyszerű dolgok...tükörképek :visszahatnak ránk,mert szembefordulnak.

PHAEDRA írta...

SZK...

...porbahull
s megtisztít mindent
amit levetkőzött
az augusztusi nyár-
csak csendben lehull
s vár,mint ,aki megérint
a mámor lehellete...


Köszönöm.

PHAEDRA írta...

sasó...
Nem is olyan rossz az ötlet.Csak egy dologgal van baj:a mák a pipacsra emlékeztet.

Köszönöm:)