2008. április 12., szombat

Ez nem mese...


-Elhiszed nekem ,hogy gyerekzsivaj között kacag csak igazán a tavasz?Szemeimmel láttam.
Bármennyire szigorú és fényre képtelen a szürke kőgyep,a csillámízű hangok mosollyal
kínálják az emberi arcokat.
Észre se veszik ,hogy a suhanó percek visszafojtják lélegzetüket-de jó lenne néha újra piciny embernek lenni-
-Elhiszed nekem ,hogy egyetlen kinyújtott kis gyerektenyér szárnyakat ad a léleknek ?
Színt kap minden ,ami elmosódott,kihozza belőlünk a lényeget(ez most ne legyen közhelyes),tétova tollal kifaragja belőlünk a jót.
-Tudod mi az igazi művészet?Megmutatni a tényleg átéltnél a többet…
(ph)


Nincsenek megjegyzések: