Ez
nem mese
-Elhiszed
nekem, hogy gyerekzsivaj között kacag csak igazán a tavasz?
Szemeimmel
láttam.
Bármennyire
szigorú és fényre képtelen a szürke kőgyep, a csillámízű hangok mosollyal
kínálják
az emberi arcokat.
Észre
se veszik, hogy a suhanó percek visszafojtják, lélegzetüket-de jó lenne
néha
újra piciny embernek lenni-
-Elhiszed
nekem, hogy egyetlen kinyújtott kis gyerektenyér szárnyakat ad a léleknek?
Színt
kap minden, ami elmosódott, kihozza belőlünk a lényeget
(ez
most ne legyen közhelyes), tétova tollal kifaragja belőlünk a jót.
-Tudod
mi az igazi művészet? Megmutatni a tényleg átéltnél a többet…
/Forró
Hajnalka/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése