Egy este
Kiszerettem
volna nyitni ma este szobám ablakát, hogy benézhessen a Holdsugár...de nem tettem,
mert úgy éreztem ,hogy jobb neki, ha ott marad a felhők mögött...nem akartam
,hogy fázós ölembe hajoljon. Féltem, hogy kiirtok belőle minden fényt és
derűt...pedig ilyenkor tavasszal nagy szükség van minden kis
holdrezdülésre...éjszaka adta fényútra. Nem akartam, hogy tanúja legyen az
arcomra festett gondalkonynak...a Hold nem erre hivatott.
Ő csak engesztel, kitör a légből, a végtelenben szárnyal,
majd összeragasztja a széttört csillámokat.Vagy kavicsokat?
Tudod mi szép a csendben? Ajkadról behunyt szemmel
elolvasni az odarajzolt üzenetet.
/Forró Hajnalka/
5 megjegyzés:
..hallkan,finoman,súhannak a szavak,nagyon szép........
L.
Ezekről a dolgoknak csak az est a tanuja...
Gyönyörű gondolatok…olyannyira szépek, hogy sírva fakadtam! Te csodás lelkű lény, írj, írd ki magadból érzéseidet, hogy ezáltal szebb, gazdagabb világba élhessünk!
Köszönöm, hogy olvashattam!
Szeretettel: Vörös Liliom
Gyönyörű gondolatok…olyannyira szépek, hogy sírva fakadtam tőlük! Te csodás lelkű lény, írj, írd ki magadból érzéseidet, hogy ez által szebb, gazdagabb világba élhessünk!
Köszönöm, hogy olvashattam!
Szeretettel: Vörös Liliom
Kedves Vörös Liliom...
Köszönöm megtisztelő gondolataidat...hatalmas a lélek ereje.
Megjegyzés küldése