2008. március 9., vasárnap

Nagyon egyedül


Egyedül

Egy fa alatt ült,
és a görcsös mozdulatba
révült akácokat nézte.

Komor pillantás a fénybe,
 megtört lélegzetek
sikoltottak az árnyék felett.

Sajnálta, hogy lent van,
s nem tud menekülni...

/Forró Hajnalka/

Nincsenek megjegyzések: