Csendpillanat
Belémfeléd gondolatok
2008. március 9., vasárnap
Nagyon egyedül
Egyedül
Egy fa alatt ült,
és a görcsös mozdulatba
révült akácokat nézte.
Komor pillantás a fénybe,
megtört lélegzetek
sikoltottak az árnyék felett.
Sajnálta, hogy lent van,
s nem tud menekülni...
/Forró Hajnalka/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése