2008. március 10., hétfő

Egy este...


Egy este


      Kiszerettem volna nyitni ma este szobám ablakát, hogy benézhessen a Holdsugár...de nem tettem, mert úgy éreztem ,hogy jobb neki, ha ott marad a felhők mögött...nem akartam ,hogy fázós ölembe hajoljon. Féltem, hogy kiirtok belőle minden fényt és derűt...pedig ilyenkor tavasszal nagy szükség van minden kis holdrezdülésre...éjszaka adta fényútra. Nem akartam, hogy tanúja legyen az arcomra festett gondalkonynak...a Hold nem erre hivatott.
Ő csak engesztel, kitör a légből, a végtelenben szárnyal, majd összeragasztja a széttört csillámokat.Vagy kavicsokat?

Tudod mi szép a csendben? Ajkadról behunyt szemmel elolvasni az odarajzolt üzenetet.

/Forró Hajnalka/

5 megjegyzés:

Unknown írta...

..hallkan,finoman,súhannak a szavak,nagyon szép........

L.

Pamlerva írta...

Ezekről a dolgoknak csak az est a tanuja...

Vörös liliom írta...

Gyönyörű gondolatok…olyannyira szépek, hogy sírva fakadtam! Te csodás lelkű lény, írj, írd ki magadból érzéseidet, hogy ezáltal szebb, gazdagabb világba élhessünk!
Köszönöm, hogy olvashattam!
Szeretettel: Vörös Liliom

Vörös liliom írta...

Gyönyörű gondolatok…olyannyira szépek, hogy sírva fakadtam tőlük! Te csodás lelkű lény, írj, írd ki magadból érzéseidet, hogy ez által szebb, gazdagabb világba élhessünk!
Köszönöm, hogy olvashattam!
Szeretettel: Vörös Liliom

Pamlerva írta...

Kedves Vörös Liliom...
Köszönöm megtisztelő gondolataidat...hatalmas a lélek ereje.