...szavak sírnak lapjaimra

Sors

Ölbe ejtett kezekkel nézem azt,

amit elragad a jövendő:

lángoló tűzi sorsomat.

Feslett testekben nőnek vaddá

az egymásba borult gondolatok,

a szétszóródott mindennapok.

Úgy élek,hogy már nem tudom

miként múlnak a napok,

szavak sírnak lapjaimra

lassan én is megfagyok-

Fonák mosolygásba fulladó

egyszerű magány a lét

melyben mosdatom magam

s messziről figyelem

a nemes mosolygást gyönge arcokon.

Szétollózom köntösömet,

én már nem változom,

nincs hang, mely föld porából nő

s amely a mélybe tépáz, mert

kivert a kegyből ez a ránk szakadt

Őrült bolond Világ...

Elvette azt, amit kezem megragadott

a rongyba dugott Gyermekvasárnapot...