2014. december 1., hétfő

...felöltöztetném magamnak




Beszélgetések


Zsebkendőnyi udvar szélén piciny kút. Elfeledett, régi, szunnyadó kút.
- Ha belenézel, csak arcod fér el tükrében. Valamikor bővizű forrása volt, most csak lopni lehet belőle a vizet.
- Kinek?
- Annak, aki szomjúhozik.
- Mit keresel a kút fenekén?
- Rongylabdámat ejtettem bele… hátha fölhozza a víz…
- Mi tennél vele?
- Szárítgatnám, újra felöltöztetném magamnak.
- Ha nem fog esni az eső kiszárad a kút…
- Fölhozza majd a kismadár, ha berepül utána.
- Nézelődjél… a varázslat a sövénykerítésen túl van.
- Elárulok egy titkot: lelkem kanyarulatában van a csoda… ott, ahol frissen kövezett az út és virágmintás a szegély.
- Piciny orcád útjára engedi a reményt. Megvárom.
- Szemeidből esik az eső. Mit látsz az enyéimben?
- A Te szemeidben már nyár van: igazi zöld nyár.
Abban a pillanatban felröppent a kútból egy madár…
Most már csak arra várok, hogy a túloldalon újra megvárjon a Csend.
Addig ülve maradok ezen a kövön…


/Forró Hajnalka/

4 megjegyzés:

Magdi írta...

Drága Hajnalka!

Ha az ember szívéhez hozzá nőtt egy régi rongylabda, létezhetetlen pótolni egy újjal.
Mert annak már nincs meg az a meghitt, egyedi varázsa, mint annak a rongyosnak, amihez ezer és ezer múltemlék fűz. Gyönyörű írás. Szeretettel gratulálok! Magdi

Pamlerva írta...

Tényleg csak egy pillanat műve volt:)
Köszönöm kedves szavaidat drága Magdi!

Mamka írta...

Kút, rongylabda,madár......Szép.
Köszönöm a látogatásodat. Elvesztettük kicsit egymást,de most újra megvagyunk.:)

Pamlerva írta...

Köszönöm Mónika itt hagyott kedves szavaidat.Szívesen látogatok el Hozzád, mert tetőled csak tanulni lehet.:)