2008. április 21., hétfő

Beszélgetések



Zsebkendőnyi udvar szélén piciny kút. Elfeledett, régi, szunnyadó kút.
- Ha belenézel, csak arcod fér el tükrében. Valamikor bővizű forrása volt, most csak lopni lehet belőle a vizet.
- Kinek?
- Annak, aki szomjúhozik.
- Mit keresel a kút fenekén?
- Rongylabdámat ejtettem bele… hátha fölhozza a víz…
- Mi tennél vele?
- Szárítgatnám, újra felöltöztetném magamnak.
- Ha nem fog esni az eső kiszárad a kút…
- Fölhozza majd a kismadár, ha berepül utána.
- Nézelődjél… a varázslat a sövénykerítésen túl van.
- Elárulok egy titkot: lelkem kanyarultában van a csoda… ott, ahol frissen kövezett az út és virágmintás a szegély.
- Piciny orcád útjára engedi a reményt. Megvárom.
- Szemeidből az esik az eső. Mit látsz az enyéimben?
- A Te szemeidben már nyár van: igazi zöld nyár.
Abban a pillanatban felröppent a kútból egy madár…
Most már csak arra várok, hogy a túloldalon újra megvárjon a Csend.
Addig ülve maradok ezen a kövön…

10 megjegyzés:

Névtelen írta...

Drága Ph!
Itt jártam nálad:)Legyen egy szép heted.

miranda

s@só írta...

"............................
Minden mondat könnyen érthető,
nem kell hang, és nem kell hangerő,
olyan tisztán cseng,
ha szólnak az angyalok, az angyalok.
Dobog a szív a csendben.
............................."
/A csend hangjai - részlet/

PHAEDRA írta...

miri...
Mindig örvendek ,ha itt (is)látlak .

ph

PHAEDRA írta...

sasó...

Nagyon köszönöm ezt az idézetet...a csend hangjait tényleg nem kell magyarázni.

ph

Névtelen írta...

S mondd - Kedves
piciny batyud mit rejt?
Az senkinek nem mutatom,
de Néked megsúghatom -
.......

M

PHAEDRA írta...

M...

Nem piciny
csak viseletes,
de kívül belül
tetten érem-
Mentségemre
legyen szólva
tizenkét hónapot
bíztam rája...

vitya írta...

Eddig összesen két kutat ástam.
Egyiket Felsőrákoson, másikat Pécsett.

Legnagyobb örömöm akkor volt, amikor Orsi lányommal "építettem" kutat a Kisújbányai Noémi forrásnál.
Építeni kutat pont olyan mint ásni, csak nem kell hozzá ásó, lapát. Kis kövekkel ügyes kis köpűt lehet rakni, ami elkerít a forrás vizéből egy darabot. Utána a "kút" a tied. A te nevedet viseli. Értsd: ott a Noémi forrásnál a Kelet Mecsekben, van (volt egy rövid ideig) Orsolya kútja.

Olasztelekről hoztam az ötletet.
A Kormoson, rendszeresen épített a szomszéd fia Samu. Tőle tanultam ezt a nehéz mesterséget. Ott Olaszteleken ilyenformán mondták:
Samú kúttya.
Sokáig nem tutam Samu nevét.
Amig az elemi iskolában egy napon a hetes fel nem írta a nevét a táblára, mert rosszalkodott. Ilyenformán: Baló Samú. Samu ekkor tiltakozott, hogy ő nem Samu!! Hanem: Samuel Ferenc. A hetes kijavította. Így: Baló Samu El Ferenc.

PHAEDRA írta...

vitya...

Egy saját kúttal megmenekítünk magunknak valami értéket:egy piciny kis igaz-valóságkarcot.
Tudod mihez hasonlítom?A Rikához.
Mindenki tudja ,hogy létezik ,mégis csak a beavatottak tudják hollétét,mert annyira el van rejtve ,hogy nyoma se "lássék".

Baló Samu El Ferenc egy életre megtanulhatta ,hogy milyen színű vize van a Kormosnak.

Köszönöm figyelmedet.

H

s@só írta...

"Guggol a kúton a gyerek,
kezében kortyol a korsó.
Kék szárnyú pillangó libeg
a kút fölé. – Jaj, a korsó!

Koccan a korsó, csobban a
víz, – azon mereng a lepke:
a gyűrűző vízre szálljon-e,
vagy a cserepekre."
/Kányádi/

PHAEDRA írta...

sasó...

Egy élő jelenetre emlékeztetsz ezzel a Kányádi verssel.Ide nem kell az illúzió...

Köszönöm.