2011. január 16., vasárnap

...lelkem lesz a véső


Januárban 

Nem ölelek árnyakat,
s nem vívok széllel harcot,
márványban rejtem hitemet,
hol lelkem  lesz a véső,
mely formálja és
befejezi művemet.
Ha majd szavaim
leoldják helyéről  az éjt,
nesztelen szökevény
lesz az emlék:
Kezdet és Vég.




6 megjegyzés:

Éva írta...

Szia! Légy szíves kukkants be hozzám! Köszönöm!:-)

Névtelen írta...

Márványszilánkok
szívet sértenek fájón
álomvilágban

M

Pamlerva írta...

Drága Éva,
Végtelenül hálás vagyok gondolatodért,megtisztelő ajándékodért.

Pamlerva írta...

Azok a szilánkok sebeznek, fájnak,de amíg e földön élünk, meg kell tapasztaljuk ezt az érzést.
Tehetünk arról,ha néha a külső dolgok hozzaférnek a lélekhez?
Drága M,
Köszönöm értő haikudat.

Kristály írta...

...Távol már a kezdet,
De távol még a vég...

Pamlerva írta...

Kedves Kristály,
Sokszor rám talál ez a gondolat.Elidőzök fölötte, majd hagyom érni.Amolyan aggódó érzés,útra bocsátás előtt...
Köszönöm,hogy itt vagy...