Januárban
Nem ölelek árnyakat,
s nem vívok széllel harcot,
márványban rejtem hitemet,
hol lelkem lesz a véső,
mely formálja és
befejezi művemet.
Ha majd szavaim
leoldják helyéről az éjt,
nesztelen szökevény
lesz az emlék:
Kezdet és Vég.
s nem vívok széllel harcot,
márványban rejtem hitemet,
hol lelkem lesz a véső,
mely formálja és
befejezi művemet.
Ha majd szavaim
leoldják helyéről az éjt,
nesztelen szökevény
lesz az emlék:
Kezdet és Vég.
6 megjegyzés:
Szia! Légy szíves kukkants be hozzám! Köszönöm!:-)
Márványszilánkok
szívet sértenek fájón
álomvilágban
M
Drága Éva,
Végtelenül hálás vagyok gondolatodért,megtisztelő ajándékodért.
Azok a szilánkok sebeznek, fájnak,de amíg e földön élünk, meg kell tapasztaljuk ezt az érzést.
Tehetünk arról,ha néha a külső dolgok hozzaférnek a lélekhez?
Drága M,
Köszönöm értő haikudat.
...Távol már a kezdet,
De távol még a vég...
Kedves Kristály,
Sokszor rám talál ez a gondolat.Elidőzök fölötte, majd hagyom érni.Amolyan aggódó érzés,útra bocsátás előtt...
Köszönöm,hogy itt vagy...
Megjegyzés küldése