2010. július 12., hétfő

...ha képes lennék



Ősz volt

Ősz volt és fakultak a fények,
majd fájdalommá élesedtek,
amikor a végtelen gyász
visszafojtotta lélegzetét bennem.
Drága Apám, ugye tudod,
hogy az elmúlók itt bent hiányzanak
s mindig a nyár érik ősznek,
csak ajtók maradnak tárva nyitva
dűlő falak kínjai előtt.
Ha képes lennék életet menteni,
fényt hoznék az Odaátról
körbefonnám ölelésed nyomát,
hogy ne kínozzon az elválás,
és,
ha majd önző fájdalmamban nem lázadok
megértem a „miértet”vagy elhallgatok…

2010.07.07.

(Az Ősz volt című versem megjelent  a Verselő Antológia 2010-ben)




8 megjegyzés:

Névtelen írta...

Igen - Tudom!
Én is hallottam már odabent a gyász hangját,
és...
számolatlanul sorakoznak
ott az angyalok...
Olykor én is
elhallgatok...

M

Pamlerva írta...

A természet kegyes hozzánk-emberekhez-de csak enyhíteni tudja egy szeretett személy elvesztése után feltörő fájdalmat.Az Idő...talán az egyetlen,amely megtanít együtt élni ezzel az érzéssel.

Vörös liliom írta...

A nevét őrző gránitkő lecsendesedett tövében megpihenek, és ezen az emlékművön én is otthagyom kézjegyem. Oly ismerős szíved rejtekének legmélyéről jövő "sóhajtásod"... :(

Együtt érzőn ölellek: Daniela

Pamlerva írta...

A szenvedés, melyet Édesapám elvesztése okozott, ott időzik a lelkemben és nagyon fájdalmas,amikor feltör.Sajnos ennek az érzésnek alig van ellenszere,csak magamba mélyedhetek és megpróbálom megőrizni azt az értéket,amelyet az emlékek hagytak.
Július 7-én volt az én Édesapám születésnapja.

Drága Daniela köszönöm csodálatos szavaidat.

Málna írta...

Mindenkinek fáj ha elveszti az apukáját....de mi lányok...olyan apáslányosan tudunk-értük, hiányuk miatt fájni.......

érezhető volt versed...

Pamlerva írta...

Kedves Málna...
A hiány és az emlék belénk varrja magát, néha nehéz kioldozni ezeket a férceket, de megtanulunk együtt élni velük.
Boldog vagyok,hogy itt vagy.
Szeretettel:Hajnalka

Monika írta...

Most olvaslak vissza.....Én 32 éve vesztettem el Édesapámat,18 évesen....Soha nem múlik a hiánya. A fájdalom válik elviselhetővé....Még most is hiányzik,hogy nem lehettek igazi nagylányos-apás beszélgetéseink.....
A versed szívem mélyére talált,köszönöm!

Pamlerva írta...

Néha fájdalommá élesedik a hiány,de annyi boldog emléket tudhatok magaménak...
Kedves Mónika!Mennyire igazad van:nekem is nagyon hiányzanak a régi meghitt beszélgetések.