2010. május 24., hétfő

Hegytető felett ott az ég...



 Estvélen

Hallgató gondolat sugalma alatt,
csendet alkonyit az est,
s, akár közelgő kedves, ki
karcsú alakját lóbálja,
megzizzen a lég, fénye libben.
Hegytető felett ott az ég,
lágy árnyát lesi a földnek,
 mint mozgó tükör a fényt,
úgy keresi a játszva a siető alakot.
Imbolygó léptekkel közelít az est,
csendem tétován öleli vágyát,
szabaddá tesz, mint
végzetre ébredt álmodót,
körém szórja a tegnapot…




2 megjegyzés:

Névtelen írta...

S lassan indigóra vált
a fahéjillatú ég...

M

PHAEDRA írta...

Éppen így történt:)