Hegytető felett ott az ég...

 Estvélen

Hallgató gondolat sugalma alatt,

csendet alkonyit az est,

s, akár közelgő kedves, ki

karcsú alakját lóbálja,

megzizzen a lég, fénye libben.

Hegytető felett ott az ég,

lágy árnyát lesi a földnek,

 mint mozgó tükör a fényt,

úgy keresi a játszva a siető alakot.

Imbolygó léptekkel közelít az est,

csendem tétován öleli vágyát,

szabaddá tesz, mint

végzetre ébredt álmodót,

körém szórja a tegnapot…