2009. december 6., vasárnap

Elindulni...





Az én Adventom

Suttogó éjszaka pilláin
visszarezzen a hamvadó fény,
s  olvadó gyertyám gyenge lányteste,
letérdepel a Lélek oltára előtt.
Még hallom magamba kóstolt
imádkozó hangod utolsó szavát,
s hagyom, hogy a zengés„Ámen”-ra fesse
távolodó arcod vonalát.
Minden útravalót rád aggattam hirtelen,
vágytam, hogy lángként vigyél életedbe,
de, ha csendem csendedért megfizet,
Ketten együtt indulunk el Betlehembe…

2009.12.06.

4 megjegyzés:

mammka írta...

Ez döbbenet!!!!Én is egy gyertyás verset tettem be a blogomba az előbb,de mivel én nem tudok ilyen Csodát írni,mint te,másét raktam a fotóimhoz.
Csak ismétlem magam,de ez a versed is a lelkem mélyéig ért.
Verseskötetedet nem lehet vásárolni?Nagyon jó lenne!
Isten áldjon!

PHAEDRA írta...

Kedves Mónika!
Nagyon megtisztelő véleményed van szerény szavaimról.Köszönöm.
Verseim Antológiákban,Évkönyvekben jelentek meg,sajnos még nincsen önálló kötetem,de remélem,hogy lassan én is felnövök egy olyan szintre,hogy megfogalmazzak egy versgyűjteményt.
Ölellek:Hajnalka

Névtelen írta...

Az indulás szépsége megfoghatatlan, leírhatatlan...


M

PHAEDRA írta...

csak
lépésenként
akarva
akaratlan
mégis
mégis...