2009. április 11., szombat

Nagypéntek



Nagypéntek sötétjében
Sósat könnyeznek a falak,
Szótlan kínlódások nyomán
Minden sóhaj keresztig ér-
Sötét felhők alatt vajúdó
Villámok jajából sejti a szív,
Hogy itt lehet a Vég.




/nem keresem
az ítélet vádját,
harag üldözne,
mely gyűlölt ellenség-
felmegyek én is
Véled a hegyre,
szembe a sorssal,
csendes közöny elébe,
hol élő csak élőt sirat./




Koppan a csend
Estem kétségekbe szunnyad.
Lásd: lelkem Hozzád menekül.
Én nem, Más nem
Csak Te tudod a valót:
Benned tudok megpihenni.



2009.04.10.



Nincsenek megjegyzések: