Álom
Arcodra simuló szavaim
Elfutó pillanatképet motoznak,
Beléd botlanak, s Rád fészkelik
Távoli sóhajom éjkék fodrát.
/Üzennék, de ajkamból kibomló szavaim
Feloldanák pillantásod nesztelen nyomát/
Csak összezsugorodott alakom
Bámul rám értetlenül,
Ha zöld szememben elfekszik
Múltunk visszapillantó ezüstje.
Bebújnék rejtőzködő mosolyod alá.
Álmodnék... álmodnék... álmodnék...
2009.02.22.
Forró Hajnalka
7 megjegyzés:
Különösen szép versed
gyönyörű álmokat takarhat.
Virág.
Gyönyörű szép az álmod...
...mi az álom? Valaminek a megélése a tudatalatti kéregszinten?!
Talán... És ha ritkán is, és néha álmodom (én)... csak tengeróceánt tudok... különös kapcsolatban áll nálam e kettő...vajh miért?
Kedves Virág!
Az álom élménye sok mindent hordoz.Jelent,múltat,jövőt...ki tudja...
Köszönöm figyelmedet.
Szeretettel:Phaedra
Kedves Sasó!
Köszönöm.
Tenger és óceán-rejtett világ-a mélység és mindenség képei, jelképek,melyek megtalálják a végeset a végtelenben.
Azok a mély érzésű emberek,akik képesek szembe nézni a bennük elrejtett-élő-másik énjükkel, azok képesek megérteni és értelmezni ezeket a visszatérő álmokat.
Üdvözöllek:Phaedra
Mi ezek - ilyenek.És ezért állunk meg az út közepén,
magunkba burkolózva megvárjuk a másik felünket... azért, hogy meglássuk hogy oson be lábnyomunkba.
Nagyon köszönöm Hajni!
én mög jobb híján a verssorok közé, szavak mögé bújnék bé szégyenembe, mer' .. annyira .., no elég is lesz!
Szavak mögött mi történik a szavaknélküliséggel?
Megjegyzés küldése