2009. február 23., hétfő

Pihenő



Álom 

Arcodra simuló szavaim
Elfutó pillanatképet motoznak,
Beléd botlanak, s Rád fészkelik
Távoli sóhajom éjkék fodrát.
/Üzennék, de ajkamból kibomló szavaim
Feloldanák pillantásod nesztelen nyomát/
Csak összezsugorodott alakom
Bámul rám értetlenül,
Ha zöld szememben elfekszik
Múltunk visszapillantó ezüstje.
Bebújnék rejtőzködő mosolyod alá.
Álmodnék... álmodnék... álmodnék...


2009.02.22.

Forró Hajnalka

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

Különösen szép versed
gyönyörű álmokat takarhat.


Virág.

s@só írta...

Gyönyörű szép az álmod...

...mi az álom? Valaminek a megélése a tudatalatti kéregszinten?!
Talán... És ha ritkán is, és néha álmodom (én)... csak tengeróceánt tudok... különös kapcsolatban áll nálam e kettő...vajh miért?

PHAEDRA írta...

Kedves Virág!
Az álom élménye sok mindent hordoz.Jelent,múltat,jövőt...ki tudja...

Köszönöm figyelmedet.
Szeretettel:Phaedra

PHAEDRA írta...

Kedves Sasó!

Köszönöm.
Tenger és óceán-rejtett világ-a mélység és mindenség képei, jelképek,melyek megtalálják a végeset a végtelenben.
Azok a mély érzésű emberek,akik képesek szembe nézni a bennük elrejtett-élő-másik énjükkel, azok képesek megérteni és értelmezni ezeket a visszatérő álmokat.

Üdvözöllek:Phaedra

s@só írta...

Mi ezek - ilyenek.És ezért állunk meg az út közepén,
magunkba burkolózva megvárjuk a másik felünket... azért, hogy meglássuk hogy oson be lábnyomunkba.
Nagyon köszönöm Hajni!

sat. írta...

én mög jobb híján a verssorok közé, szavak mögé bújnék bé szégyenembe, mer' .. annyira .., no elég is lesz!

PHAEDRA írta...

Szavak mögött mi történik a szavaknélküliséggel?