silentium
nem keresem
a múlandóságot,
az Élet
átkozott ajándékát-
fáj, ha látok, ha hallok
fáj az, ami küzdeni küld,
fáj, ha bilincsbe küzdi magát
a jeges silentium
mi lelkemen tanyát üt
/ha jelenbe csalja a múltat/
álmodom és ragasztom
a homály romokat,
ha vesztes kínnal csorbul a Tét,
s,mint vigaszfény az árnyban
úgy oldódok fel
hang nélküli dalodban.
2009.02.08.
/Forró Hajnalka/
3 megjegyzés:
Múltbatűnő percek,
jelenünk rohanása,
jövőnk fájdalmai.
Virág.
Szia Phaedra!
Köszönöm a szép soraidat, örvendek, hogy találkoztunk e virtuális térben. Én is olvaslak.
Enikő
sziep holnapi Bálint-napot!
szeretettel
stb.
Megjegyzés küldése