2008. október 26., vasárnap

Idő_tlen


Időtlen


-Neszező léptek fölött felriadnak
A fönnakadt, ájult évszakok.

-Örök várakozás sebeként
Emlék fraktálba hazudja magát
Az apródsorsú magány.
-Léthasábra tetoválja szavaimat
S betakarodót fújnak a mindennapok.
-Kitalálja önmagát a vers, tudja:
Szelíd rebbenés mögül kinéz a lélek,
Majd kék akkordba mártózik időtlen.

-Ódon falakon is átlát a tekintet...

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Időtlen időd mér
a perctelenség,
de mégis;
kékbe öltözik
február.

Virág

Névtelen írta...

Féktelen lebegés
ég és föld között...

M

PHAEDRA írta...

Kedves M...
Ég és Föld között lebeg az időtlenség.

PHAEDRA írta...

Kedves Virág...
Gyönyörű lehet az a kék február.

Üdvözöllek:Phaedra