2008. június 24., kedd

Gondolatjel


Utoljára egy alkonyatban láttalak, amikor megállt mellettünk az Idő, meghajoltak előttünk a szobrok, és szavaink megtelepedtek ajkainkon. Árnyékommá vált sorok között találtam meg, a választ, hogy miért jöttél e Világra. Álmomra figyeltél és féltettél a tegnaptól.
Én mit tettem? Csak feküdtem csendben szíveden...
Végenincs utakon "ketten"szép az emlék.

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Gyönyörű virágok nyílnak
szép gondolatjelek között,
s a sinek
a végtelenbe futnak...

M

Névtelen írta...

Ez nagyon szép Phaedrám!

Ez az utolsó bejegyzésed,azért írom ide:köszönöm,hogy eljöttél,hogy ott voltál,hogy láttalak.

miranda

PHAEDRA írta...

Kedves M...
Mi egyebet adhatnak a szavak?
Csak megálltam egy pillanatra...

Köszönöm.Phaedra

PHAEDRA írta...

Drága Miri...
Örök élmény...
Én köszönöm.

vitya írta...

-
(tudod...)

PHAEDRA írta...

Tudom...