Csendben (ahogy szoktad) kinyitottad kalitkám ajtaját, s miközben ujjaid selymével mává sodortad tegnapom, a halvány fényt ragyogásnak vélted .Hallottad? Szárnyra kelt számban az ének.
Rügyek táncába álmodtad nyaramat és egy fellobogó élet-pillanatban szárnyra kapott a zöldillatú ''továbbmegyek''.
Egy lépésre történt Innentől a Valóság.
Ugye tudtad, hogy kalitkám ajtaja mögött csak egy átjárót találsz?
/Pamlerva/
Rügyek táncába álmodtad nyaramat és egy fellobogó élet-pillanatban szárnyra kapott a zöldillatú ''továbbmegyek''.
Egy lépésre történt Innentől a Valóság.
Ugye tudtad, hogy kalitkám ajtaja mögött csak egy átjárót találsz?
/Pamlerva/
7 megjegyzés:
Egy átjáró a végtelenbe?Túl mélyre kellene ásni.Vagy elég magasra?
Miranda
Miri:)
Ezt már nem én döntöm el.
Zs:)
Furcsa ez az átlátszó, áttekinthető, vékony fémpálcikák határolta zárt világban, egy átjáró...
Nem hittem, hogy létezik ilyen. A tenyérnyi kis ajtón át, melyen korábban csak a kezem fért be, most könnyen átjutott az egész testem, és a szűk áttetsző kocsonyaszerű anyagban ott találtam magam, a csendes alpesi tisztáson, ahol ott ült egy kivágott fa csutakján; de Ő nem látott engem. Ahogy közelébe értem, és megálltam mellette, éreztem a bőre illatát,s a gyenge szélben lobogó haja, megérintette arcom. Akkor vettem észre, hogy ez a lebegés szerű létezése, nála is ebben a kocsonyaszerű, áttetsző, pulzáló átjáróban létezik,amit a képzelet tart össze.
A Híd - ködből ködbe érkezünk,
az óra körbejár - múlik
Életünk...
M
Kedves vitya...
Létezik ez az Odaát ,olykor tudatunkig hatol érintése,illata ,íze...ilyenkor érezzük ,hogy áttörnénk a döbbenet üvegfalát,csak éppen ne sértenének szilánkjai...
Köszönöm.
Üdv.Phaedra
Kedves M...
Puha selyemből
kilépik a csend,
gyöngyházmozaikba
álmodja e Jelent.
Sziklaszirt szívét hallom?
Vagy csak magamat hallgatom...
Köszönöm.
Pontosan erre gondoltam én is.
Megjegyzés küldése