2008. május 20., kedd

Ugye tudtad?



Csendben (ahogy szoktad) kinyitottad kalitkám ajtaját, s miközben ujjaid selymével mává sodortad tegnapom, a halvány fényt ragyogásnak vélted .Hallottad? Szárnyra kelt számban az ének.
Rügyek táncába álmodtad nyaramat és egy fellobogó élet-pillanatban szárnyra kapott a zöldillatú ''továbbmegyek''.
Egy lépésre történt Innentől a Valóság.
Ugye tudtad, hogy kalitkám ajtaja mögött csak egy átjárót találsz?

/Pamlerva/



7 megjegyzés:

Névtelen írta...

Egy átjáró a végtelenbe?Túl mélyre kellene ásni.Vagy elég magasra?

Miranda

PHAEDRA írta...

Miri:)
Ezt már nem én döntöm el.
Zs:)

vitya írta...

Furcsa ez az átlátszó, áttekinthető, vékony fémpálcikák határolta zárt világban, egy átjáró...
Nem hittem, hogy létezik ilyen. A tenyérnyi kis ajtón át, melyen korábban csak a kezem fért be, most könnyen átjutott az egész testem, és a szűk áttetsző kocsonyaszerű anyagban ott találtam magam, a csendes alpesi tisztáson, ahol ott ült egy kivágott fa csutakján; de Ő nem látott engem. Ahogy közelébe értem, és megálltam mellette, éreztem a bőre illatát,s a gyenge szélben lobogó haja, megérintette arcom. Akkor vettem észre, hogy ez a lebegés szerű létezése, nála is ebben a kocsonyaszerű, áttetsző, pulzáló átjáróban létezik,amit a képzelet tart össze.

Névtelen írta...

A Híd - ködből ködbe érkezünk,
az óra körbejár - múlik
Életünk...

M

PHAEDRA írta...

Kedves vitya...

Létezik ez az Odaát ,olykor tudatunkig hatol érintése,illata ,íze...ilyenkor érezzük ,hogy áttörnénk a döbbenet üvegfalát,csak éppen ne sértenének szilánkjai...

Köszönöm.
Üdv.Phaedra

PHAEDRA írta...

Kedves M...

Puha selyemből
kilépik a csend,
gyöngyházmozaikba
álmodja e Jelent.
Sziklaszirt szívét hallom?
Vagy csak magamat hallgatom...

Köszönöm.

vitya írta...

Pontosan erre gondoltam én is.