2008. május 2., péntek

Mindennapjaim



Haladunk, csendben haladunk
 Haladunk,
csendben haladunk,
mint két idegen,
számoljuk a percet
mely hitre képtelen,
s ábrándokban élve
kénytelen vétre
szórni a Végtelent.

Sok ezernyi évet féltve
arcodat keresem,
s érted vétkezem
az örök talányt,
mely kedves egy csillogó szemnek
s vérzik egyetlen szívnek,
ha feloldja a múlt mámorát.

***
Mondd Kedves:

Lessem, a simulékony reggelt
mely tenyeredbe rejt minden fényt,
vagy őrizzem Holdam nemes titkát,
ha arcod párnám alá rejtve
összezárja tenyered?
Haladjak...csendben haladjak? 
/de/

Ha a lelket csend törné szét,
átmennék a Túlra ,ahol
a Nincs megvár,
a Csend megterem.
és egy Világ összezár.

/Forró Hajnalka/

10 megjegyzés:

vitya írta...

Szép!

Névtelen írta...

Én a túlra megyek,
orgonabokorba búvok -
kis darazsak meg nem lelnek,
ölelő karok
jövőbeszeretnek...

M

Névtelen írta...

Összetört tükrök,
csavarodott, torz világ -
ha a világból
kifutnánk,
vajon vannak ott
ibolyák?

SZK

Szabó írta...

Nagyon sokat olvastam itt nálad.Sajátos stílusoddal érdekes, lenyűgöző hangulatot teremtesz.

Üdv.Z

P.S.:Miért nem publikálsz február óta ?

PHAEDRA írta...

SZK-nak

Csavarodott tükrök mondják meg ,
hogy mit rejt az Odát,
a valóság Földön felejti az ibolyát...

PHAEDRA írta...

vitya...
Köszönöm ,hogy olvastad a versemet.

PHAEDRA írta...

SzabóZ...
Köszönöm megtisztelő figyelmedet.
Publikálok,de más portálokon.
Üdv.H

PHAEDRA írta...

M...
Köszönöm .Én is várom már az orgona virágzását.
Üdv.H

s@só írta...

"...csend_vala_felleg_alól_
száll_fel_az_éjjeli_hold_"

PHAEDRA írta...

sasó...
A Csend megengedi magának ,hogy ő legyen minden lényeg tudója.
Köszönöm és üdv.
Ph