2008. május 3., szombat

Ha a Gondviselő napfény...


Add a kezed...Édesanyám


Ha a gondviselő napfény
 nappali színeit kioldja,
add a kezed
halkan, csendesen,
mert vallok Neked
őszintén, gyermeteg,
hogy a múlt fölremegjen szelíden.
Álmot szőttél
életavaromba, ha azt
néha a csüggedés fölmarta,
s glóriává változtattad hitem,
ha köd mögött hirtelen
a tavaszt kerestem…

Nézz rám szelíden,
hogy tekintetem
megpihenhessen szemedben.

Valamikor Benned éltem,
s ha várt a síri lehetetlen,
suttogó dalod altatott engem.
Tudod: boldog vagyok Veled,
s ha szavaid simítod bennem,
önfeledt gyermek leszek újra,
mert szívedben olvasom nevem.
Add a kezed Édesanyám-
kezem fészkét keresi már,
pihenne: kezedre talál,
piciny kis ujjbugyorban meghál.
Tenyered vonala nem álom,
féltésed karjaiba zár- tudom.
Most a pillanat lábujjhegyen oson:
ha Te boldog vagy-
enyém a mosoly.

/Forró Hajnalka/


4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Versed tökéletes -
gyönyörű borzongás -
egy Madonnakép...

M

Névtelen írta...

Én is anyuka vagyok.
Köszönöm neked.

miranda

vitya írta...

Bárcsak felolvashatnám e verset Édesanyámnak.

Köszönöm.

PHAEDRA írta...

Kicsi Kiki tudod ,hogy mondta el nekem az Anyák napi verset?Szemeimbe
nézett és kicsiny kezét kezembe rejtette...