Síró felhők
Fátyolfellegek alá rejti magát az ég,
Hiába hajolnak már az út menti fák,
Vert katonák ők ezen a csatatéren,
Csüggedve várják a kegyetlen szentenciát.
Hiába hajolnak már az út menti fák,
Vert katonák ők ezen a csatatéren,
Csüggedve várják a kegyetlen szentenciát.
/Forró Hajnalka/
2 megjegyzés:
Már felleg alatt
Lassú keringőt jár, suhan,
Pásztáz az éles szem.
Észreveszi a legkisebbet is,
mert élnie kell.
De annak jaj,
mert észrevétlen nem marad.
Utoljára megmutatja magát.
Tudja ő nagyon...
Riadtan egyenesedne még.
Miért? Kiért?
Sorsát magára veszi ... ezért.
Nem olyan sötét a borús ég ...csak a fák olyanok,mintha:fájnának.
Megjegyzés küldése