2008. április 5., szombat

Fény és sötétség



fény
 
aranyáldást dönt a Nap
csupa zengő eleven varázst
kedv-mámorba tobzódik
az akaratlan feloldódás
két kézzel nyúlok utána
magamat ringatom benne

sötétség

elhagyottan virraszt
a vak sötétség
feltámadt mint a
forrongva megmozdult alvilág

hunyt szemekben
az Olimposzi hegyről
száműzött lelkek
döngve zúzzák darabokra szét



/Forró Hajnalka/


fény és sötétség című verseim megjelentek a Verselő Antológia 2008-ban.


2 megjegyzés:

s@só írta...

DSIDA JENŐ : VALAMI ELTÖRÖTT

Az őszi alkony mély, parázna
vággyal simúl a hegy fölé,
beteg szélben liheg
a hamvadó nap parazsára.

Sok vén, esőlocsolta háznak
falán rikolt a nyomor-plakát.
Autóbuszokon vézna emberek
döcögve fáznak.

Szemek futnak a hideg holdig.
Egy kisfiú a szívét fogja,
a toronyra néz, a levegőbe:
úgy fél, hogy összeomlik.

Senki se tudja, mit veszített,
de a sétatéren, a híd alatt,
az ágyban, a csókban, a zsebében
valamit mindenki kutat.

Valahol valami eltörött,
valahol valami nincsen rendjén.
...Künn a határban Kain zokog
a holt Ábel fölött.
(sasó)

Pamlerva írta...

A klasszikus líra egyik gyönyörű verse ...köszönöm.