fény
aranyáldást dönt a Nap
csupa zengő eleven varázst
kedv-mámorba tobzódik
az akaratlan feloldódás
két kézzel nyúlok utána
magamat ringatom benne
csupa zengő eleven varázst
kedv-mámorba tobzódik
az akaratlan feloldódás
két kézzel nyúlok utána
magamat ringatom benne
sötétség
elhagyottan virraszt
a vak sötétség
feltámadt mint a
forrongva megmozdult alvilág
a vak sötétség
feltámadt mint a
forrongva megmozdult alvilág
hunyt szemekben
az Olimposzi hegyről
száműzött lelkek
döngve zúzzák darabokra szét
/Forró Hajnalka/
az Olimposzi hegyről
száműzött lelkek
döngve zúzzák darabokra szét
/Forró Hajnalka/
fény és sötétség című verseim megjelentek a Verselő Antológia 2008-ban.
2 megjegyzés:
DSIDA JENŐ : VALAMI ELTÖRÖTT
Az őszi alkony mély, parázna
vággyal simúl a hegy fölé,
beteg szélben liheg
a hamvadó nap parazsára.
Sok vén, esőlocsolta háznak
falán rikolt a nyomor-plakát.
Autóbuszokon vézna emberek
döcögve fáznak.
Szemek futnak a hideg holdig.
Egy kisfiú a szívét fogja,
a toronyra néz, a levegőbe:
úgy fél, hogy összeomlik.
Senki se tudja, mit veszített,
de a sétatéren, a híd alatt,
az ágyban, a csókban, a zsebében
valamit mindenki kutat.
Valahol valami eltörött,
valahol valami nincsen rendjén.
...Künn a határban Kain zokog
a holt Ábel fölött.
(sasó)
A klasszikus líra egyik gyönyörű verse ...köszönöm.
Megjegyzés küldése