Beszélgetések a kútnál
Zsebkendőnyi udvar szélén piciny kút.
Elfeledett, régi, szunnyadó kút.
- Ha belenézel, csak arcod fér el
tükrében. Valamikor bővizű forrása volt, most csak lopni lehet belőle a vizet.
- Kinek?
- Annak, aki szomjúhozik.
- Mit keresel a kút fenekén?
- Rongylabdámat ejtettem bele… hátha
fölhozza a víz…
- Mi tennél vele?
- Szárítgatnám, újra felöltöztetném
magamnak.
- Ha nem fog esni az eső kiszárad a kút…
- Fölhozza majd a kismadár, ha berepül
utána.
- Nézelődjél… a varázslat a sövénykerítésen
túl van.
- Elárulok egy titkot: lelkem
kanyarultában van a csoda… ott,
ahol frissen kövezett az út és virágmintás a
szegély.
- Piciny orcád útjára engedi a reményt.
Megvárom.
- Szemeidből az esik az eső. Mit látsz az
enyéimben?
- A Te szemeidben már nyár van: igazi zöld
nyár.
Abban a pillanatban felröppent a kútból
egy madár…
Most már csak arra várok, hogy a
túloldalon újra megvárjon a Csend.
Addig ülve maradok ezen a kövön…
/Forró Hajnalka/
10 megjegyzés:
Drága Ph!
Itt jártam nálad:)Legyen egy szép heted.
miranda
"............................
Minden mondat könnyen érthető,
nem kell hang, és nem kell hangerő,
olyan tisztán cseng,
ha szólnak az angyalok, az angyalok.
Dobog a szív a csendben.
............................."
/A csend hangjai - részlet/
miri...
Mindig örvendek ,ha itt (is)látlak .
ph
sasó...
Nagyon köszönöm ezt az idézetet...a csend hangjait tényleg nem kell magyarázni.
ph
S mondd - Kedves
piciny batyud mit rejt?
Az senkinek nem mutatom,
de Néked megsúghatom -
.......
M
M...
Nem piciny
csak viseletes,
de kívül belül
tetten érem-
Mentségemre
legyen szólva
tizenkét hónapot
bíztam rája...
Eddig összesen két kutat ástam.
Egyiket Felsőrákoson, másikat Pécsett.
Legnagyobb örömöm akkor volt, amikor Orsi lányommal "építettem" kutat a Kisújbányai Noémi forrásnál.
Építeni kutat pont olyan mint ásni, csak nem kell hozzá ásó, lapát. Kis kövekkel ügyes kis köpűt lehet rakni, ami elkerít a forrás vizéből egy darabot. Utána a "kút" a tied. A te nevedet viseli. Értsd: ott a Noémi forrásnál a Kelet Mecsekben, van (volt egy rövid ideig) Orsolya kútja.
Olasztelekről hoztam az ötletet.
A Kormoson, rendszeresen épített a szomszéd fia Samu. Tőle tanultam ezt a nehéz mesterséget. Ott Olaszteleken ilyenformán mondták:
Samú kúttya.
Sokáig nem tutam Samu nevét.
Amig az elemi iskolában egy napon a hetes fel nem írta a nevét a táblára, mert rosszalkodott. Ilyenformán: Baló Samú. Samu ekkor tiltakozott, hogy ő nem Samu!! Hanem: Samuel Ferenc. A hetes kijavította. Így: Baló Samu El Ferenc.
vitya...
Egy saját kúttal megmenekítünk magunknak valami értéket:egy piciny kis igaz-valóságkarcot.
Tudod mihez hasonlítom?A Rikához.
Mindenki tudja ,hogy létezik ,mégis csak a beavatottak tudják hollétét,mert annyira el van rejtve ,hogy nyoma se "lássék".
Baló Samu El Ferenc egy életre megtanulhatta ,hogy milyen színű vize van a Kormosnak.
Köszönöm figyelmedet.
H
"Guggol a kúton a gyerek,
kezében kortyol a korsó.
Kék szárnyú pillangó libeg
a kút fölé. – Jaj, a korsó!
Koccan a korsó, csobban a
víz, – azon mereng a lepke:
a gyűrűző vízre szálljon-e,
vagy a cserepekre."
/Kányádi/
sasó...
Egy élő jelenetre emlékeztetsz ezzel a Kányádi verssel.Ide nem kell az illúzió...
Köszönöm.
Megjegyzés küldése