Menekülés
Egyedül álltam ott. Mindenki engem nézett. Féltem, hogy kibuggyannak a
könnyeim. Nem akartam, hogy sírni lássanak. Figyeltek az emberek.
Nem szóltam
senkihez egy szót sem. Magamban imádkoztam. Ilyenkor tanul meg igazán az ember
imát mondani. Egyedül a tömeg közepén
Szerettem volna elrohanni. Csak számoltam
a perceket. És újra imádkoztam.
Nem magamért. A múltért és a mostani
percért. Másokért. A sötét szemüveg alatt bármi megtörténhet. Öntükör. Egy
saját tükör, amely visszaad önmagunknak.
Nem
figyeltem a beszédekre. Egy csillagarc jutott eszembe. Majd egy lét-játékú
álom. Egy titokzár a végtelenségben, amely elfér egy batyuban. Életszínt imádkoztam
ennek a szétfutó világnak. Vajon mi lesz ennek az ára? Önmagam?
Össze
súgtak a hátam mögött. Mosolyt kell varázsoljak arcomra. Az álarc megnyugtatja
a többieket. Rövid távú terveket készítek elő....csak holnapig. Talán így
megtanulom a szabad pirosat...
/Forró Hajnalka/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése